Üdvözlök Mindenkit!
Ezt a blogot azért hozom létre, mert olyan dolog történt az életemben, ami nem szabadna, hogy megtörténjen senkivel, és reményeim szerint azzal, hogy "beszélünk" róla megóvhatok másokat attól, hogy erre a sorsra jussanak.
Nevezetesen: profi csalók áldozata lettem… Lehet, hogy ez már „uncsi” téma, és nap, mint nap lehet hallani a különböző médiumokból a színesebbnél színesebb esetekről, de belülről megélni, és szembesülni a saját tehetetlenségeddel, az valami egészen más.
Az eset 2012. áprilisában esett meg velünk, helyesebben a saját vállalkozásunkkal, aminek itt nincs jelentősége csak annyi, hogy a levét az egész család issza... Szóval ha röviden szeretném leírni az esetet, akkor annyit mondanék csak, hogy ügyesen beforgattak, és elszaladtak sok millió forinttal. Sajnos azonban ez nem jellemezné kellőképpen azt a lelki állapotot, amibe akkor kerültem, amikor rájöttem, hogy mi történt. Tekintettel arra, hogy nem szeretnék támpontot adni a csalóknak a védekezésre megpróbálom leírni az esetet nevek és számok nélkül.
Valamikor kora tavasszal megkeresett egy ember, nevezzük Eladónak, azzal a kéréssel, hogy segítsek neki(k) eladni néhány féle tartós élelmiszert, mint pld. halkonzerv, uborka savanyúság stb. Mivel a mi profilunkba egyáltalán nem illet bele a dolog nem is fordítottam rá időt. De emberünk kitartó volt, és folyamatosan küldte nekem, mondta telefonba a különféle termékeket, árakat, és mindig kérte a segítségemet. Talán ez az egyik kulcsa a módszerüknek, nevezetesen, hogy segítséget kérnek, miközben üzletet is ajánlanak. A kérésnek továbbra sem akartam, tudtam eleget tenni. Eltelt így 2-3 hét. Egyszer csak jelentkezett egy másik ember, nevezzük Vevőnek, aki viszont keresett ilyen termékeket. Elkezdődött egy huzavona. Ennek során ellenőriztük egymás cégét, leadtam a kért ajánlatokat, szóval a szokásos eljárás zajlott. Nem siettem, úgy éreztem, hogy ha működik ez az üzlet jó, ha nem működik úgy is jó, hisz eddig is megvoltunk a tartós élelmiszerek kereskedelme nélkül. Újabb hét telt el, amikor is elküldtük az ajánlatot. Az ajánlatra jó sokáig - talán 2 hét is el telt - nem jött semmi reakció, már el is feledkeztem róla, amikor újra hívott a Vevő, és közölte, hogy neki hamarosan itt lesznek az autói, amire szeretné a mi árunkat átrakni, tehát az elküldött listából mi az amit a leggyorsabban tudok szállítani. Sajnos az Eladó áruja volt olyan állapotba, hogy szállítható legyen, így erre mondtam rá az áment. A többi esemény szinte magától történt. Kijelöltük a szállítás napját, megrendeltem a teherautót, ők felpakolták az árut, mi kifizettük..... Ha tényszerű akarok maradni, akkor azt kell mondjam akkor lettünk átverve, amikor a számítógépen megnyomtuk az utalás során a "Mehet" gombot. Az történt ugyanis, hogy egy órával a rakodás, és kifizetés után az Eladó felhívott, hogy merre járok. Én válaszoltam a kérdésére, kb. 100 kilométerre voltam akkor a rakodás helyétől, majd jó utat kívánva elköszönt. 10 perc múlva hívott a Vevő, hogy neki ez az áru nem felel meg, bár az árut, még nem vette át, nem látta, hisz úton volt. Csak úgy veszi át a rendelését, ha az eredeti nyugati határszélen lévő átvételi helyet hajlandó vagyok megváltoztatni, és átvitetem az árut a keleti határszélre. Természetesen sem idő, sem akarat nem volt a helycserére, így kértem, hogy maradjunk az eredeti tervnél. Látszólag a Vevő bele is egyezett az eredeti átvételi helybe, és ezzel el is köszöntünk egymástól. Végül egy SMS-t kaptam tőle, amibe kerek-perec kijelentette, hogy csak keleten veszi át az árut. Ettől a pillanattól kezdve sem az Eladó sem a Vevő nem elérhető. Itt lettem biztos benne, hogy átvertek, nincs mit szépíteni a dolgon, ők győztek. Ők a győztesek, mert mikor lepakoltuk az árut egy raktárba, alapos vizsgálat után kiderült, hogy az áru egy átcímkézett, valószínűleg átcsomagolt, gyakorlatilag semmire se jó holmi. Ekkor még az a megnyugtató körülmény is semmivé foszlott ", hogy legalább az áru megvan". Sőt. Újabb hurok a nyakunkon, hisz ezt még meg kell semmisíteni, ami kis hazánkba nem olcsó, és természetesen az áldozatot terheli...
Sajátos az a tudatállapot amit ilyenkor megél, átél az áldozat. Egyszerre van egyfajta gyászreakciója, gyilkos és öngyilkos gondolatai, valamit olyan tűszerűen éles gondolkodása, amit már régen nem tapasztaltam magamon. Azonnal megértettem mindent. Tudtam, hogy milyen jelentősége volt az elejtett szavaknak, a végig nem mondott fél mondatoknak, annak, hogy nem volt ott az autójuk, és annak, hogy felhívtak hazafelé tartva.
Tudathasadásom" arra sarkallt, hogy kerítsük elő a tetteseket, és minden törvényes (és tényleg így gondoltam) eszközt bevetve, vegyük rá őket, hogy állítsuk vissza az eredeti állapotot, azaz " ADJÁTOK VISSZA A PÉNZEM!!!". A módszer egyszerű: mindenkit felhívtam, aki eszembe jutott, és azt gondoltam, hogy csak egy információval, vagy egy telefonszámmal segíthet. A pánikszerű telefonálás során négy típussal találkoztam:
Az egyik az a fajta ember, aki annyira törvényesen szeretne élni, és dolgozni, hogy még egy csalás áldozatával sem hajlandó érdemben beszélni. Mintha már az érintkezés e személytelen és távoli módja is mocskot juttatna a makulátlanságára. Ő röviden kifejezi együttérzését, majd még rövidebben elköszön, és bontja a vonalat.
A másik típus a kíváncsi. Mindent kikérdez, ki volt ott, hogy nézett ki, mikor volt, pontosan hány autó állt az udvaron, és azok milyen színűek voltak...stb. Mikor szándékai szerint minden adat birtokába jutott, akkor szintén kifejezi együttérzését, ellát a " sokkal körültekintőbben kellett volna eljárni.." tanáccsal, és bontja a vonalat.
A harmadik típus, aki már szinte maga is az alvilág tagja, de NEM, csak "ismerek egy két fiút, spanjaim...majd azok elő ássák, és el is ássák az embered miután felköhögte a lét...nyugi tesó'...15 perc és megvan az ember". 15 perc elteltével valóban felhív és közli, hogy nyomon van, de sajnos lesznek költségek, amit a jelen helyzetben nem tud megfinanszírozni, így hát jó lenne, ha "megdobnám egy millával, és tutira előszedik a patkányt a lyukból". Szorult helyzetembe nincs lehetőségem rá, hogy szórjam a "millákat", így természetesen nincs meg az ember a mai napig. Azóta megtudtam, hogy az ilyen "tesók' ", ha meg is találják az embert, vele is lepacsiznak egy újabb milláért, és tanácstalan képpel közlik veled, hogy nincs meg az ember.
Negyedik típus, aki maga is volt már áldozat. Az akkori pszichés állapotba talán velük a legjobb beszélni. Ők mintha tényleg társak lennének ebben a helyzetben az ember mellet. Tudja, hogy mit érzek, tudja, bár nem mondja, hogy mekkora önvád sújtja a másikat, és azt is tudja, hogy ez a pénz már soha nem lesz meg. Ezzel a gondolattal a legnehezebb megbarátkozni, és ebben is segíteni tud azzal, hogy Ő már túl van ezen. Ezen a típuson belül van egy altípus. Az az áldozat, akit ugyanezek az emberek, ugyanezzel a módszerrel, és ugyanez a cég csapott be. Egy nap alatt 8 ilyet találtam. Sok mindenre fény derült. Embereink álnevet használnak, és olyan telefonkártyákat vesznek, amik egy egyszerű halandó számára megfoghatatlan, nem lehet kötni se helyhez se személyhez. 8 eset, 8 károsult, kb. 40-60 milliós okozott kár. Mondtam az elején ... profik voltak...
Amikor eltelt egy pár nap a telefonálásokkal, és semmi eredmény nem született, eljutottam oda, hogy a családomon kívül, akiknek hatalmas türelem kellet a jelenlétem elviseléséhez, és igazából Ők is áldozatok, szóval rajtuk kívül egyedül maradtam. Nem segít senki. A helyzetet nem lehet gyorsan megoldani, ez a pénz elveszett....
folyt köv.
