Orvtámadók

Tisztelt Miniszter Úr!

A minap, egy parlamenti felszólalás során feltette a kérdést Miniszter Úr "Hol van a pénz ?"

Lehet, hogy ez a kérdés csak költői volt, mert igazából nem is keressük, vagy netán a valóságban pontosan tudjuk, hogy hol landoltak az EU milliárdok, én mégis, hű magyarként a nyakamba szedtem a lábam, és a pénz nyomába eredtem. Már most ki kell jelentsem, nem vagyok egy Budai Gyula, így csak a pénz egy részének az eltűnésére találtam "elfogadható" magyarázatot, de kisemberként ennek is örülök, hisz ha minden honfitársam, csak ennyit találna, szerintem még az Argentin bankválság során eltűnt dollárok is meglennének a venezuelai korrupció által felemésztett pénzről nem is beszélve.

Az elején nem voltam teljes őszinte. Nem azért indultam felfedező útra, mert a haza szeretetem nem hagyott ülni, és a magam baján töprengeni. Nem. Azért határoztam el magam ezen út mellett, mert néztem a híradót, és egy hír, szinte taglóként hatott rám.

Sokan emlékszünk tegnap este volt hír a többi vércsapolós hír között, hogy kigyulladt egy személyszállító vonat egyik kocsija, a nyílt pályán. Hál' Istennek senkinek semmi baja nem történt, de a kocsi kiégett, megsemmisült. Az eseményről készült tudósításkor, még nem lehetett tudni, hogy mi okozta a bajt, így a MÁV Start Zrt. kommunikációs munkatársa (ha netán' nem megfelelő a megnevezés, akkor elnézést kérek), mintegy  a vállalat felelősségét már előre kizárva elmondta, hogy a kiégett kocsit 8 évvel ezelőtt újították fel 80 millió forintból.

80 millió forint !!!!!!!!!!!!!!! 8 éve!!!!!!!!!!!!

Ez a két adat elég volt arra, hogy emlékezve Miniszter Úr felszólítására, utána járjak egy két dolognak.

Az eszközök ilyen kutatás során viszonylag szűkösek. Egyrészt sehogy sem sikerült kiderítenem, hogy valójában mennyit ér egy vasúti személyszállító kocsi (kocsi). Ez azért nem egy olyan cucc amit 77 webáruházban kínálgatnak. Valamint azt is nehéz megmondani, hogy 8 évvel ezelőtt mennyit ért 80 millió forint.

Minden esetre tettem egy - egy kísérletet mindkét lehetőségre.

Legfőbb információ forrásom a MÁV Zrt. honlapja volt. Itt ha csak felületesen is de lehetett tájékozódni a dolgaikról. Egyrészt kiderül, hogy az átláthatóság jegyében 9 leányvállalatra tagolva végzi működését, a magyar vasparipák feletti őrködését a MÁV. Ezek között van olyan ami szállít, ami tolat, (tehát egy cég aki előre felé vezeti a vonatot, és van egy aki hátrafelé) egy másik ami javít, de akad olyan is ami a nosztalgiáért felel. Minden esetre ahhoz, hogy egy vonat eljusson oda ahová induláskor gondolták, hogy eljutnia kell, a 9 leányvállalatból legalább 8 közötti folyamatos szerződéses jogviszony van, így a felelősség, és a hatáskör egyértelműen tisztázható néhány perc alatt. Vagy nem?

A MÁV Start Zrt. az amelyik a személyszállítást végzi, így közvetlenül ez a cég volt érintett a keddi balesetben. Tőlük sem lehetett megtudni sokat. Mivel sajtó igazolványom továbbra sincs, maradt a gondolkodás.

Az kiderült hogy a MÁV START 3227 személyszállító járművel rendelkezik, amelyek átlagéletkora 30 év. Tehát van öregebb is, meg fiatalabb is. Az is világosan le van írva, hogy a kocsi állományt folyamatosan újítják fel. Ennek ellenére 2009.-ig visszatekintve egyetlen közbeszerzési pályázat sem foglalkozik a START kocsijainak felújításával. Tehát. Vagy nem újítják a kocsikat, ez a projekt behalt, vagy nem közbeszerzési eljárás keretében, vagy 2007 előtti a közbeszerzési eljárással megnyert pályázat dátuma (ezek nincsenek fent a honlapjukon). Ez a kérdés is jól átlátható.

Ha elfogadjuk, hogy a 30 éves átlagéletkorú járműparkot mind fel akarják újítani, és nagyjából helyben hagyjuk a 80 millió forintos darabárat, (nem számolva 8 év inflációjával, mert akkor 100 millió lenne darabja) akkor 266 milliárd forintot kapunk amit ha "átváltunk" új Alstom szerelvényekre 137 db komplett szerelvényt kapunk. Egy kocsi 80 milliós felújításából 1,5 db szuper 2012. évjáratú autóbuszt lehet venni, ami 60 fő körüli szállítási kapacitással bír, ami nagyjából megegyezik a másodosztályú kocsik szállítási kapacitásával a MÁV START járműparkjából. Mondjuk ezek a buszok nem tudnak a síneken menni, az igaz.....

Joggal vetődik fel a kérdés, hogy ilyen aránytalanul drágán hány kocsi lett felújítva az elmúlt 10 évben, és az ilyen szerződések aláírói, megrendelői, haszonélvezői, miért nincsenek "elszámoltatva" Budai Államtitkár Úr ?

Csak 2011.-be 50 milliárdnyi MÁV adósságot vállalt át a kormány. Ezért a pénzért nem lenne érdemes utánajárni, hogy ki mire veri el a milliárdokat? 

Ezek alapján Miniszter Úr jelentem, egy része megvan a lóvénak, illetve ha csak itt a MÁV berkein belül körülnézne valaki, vagy körülnézett volna Budai Úr, még többet lehetne, lehetett volna találni.

Egy levelet kaptam a minap, melyben egy cég vezetője, tulajdonosa panaszkodik a bajban lévő cége megmentése közben szerzett tapasztalatokról, a hatóságok, a hatályos jogszabályok hozzáállásáról. 

Alább közöljük a levelet, változatlan szövegtartalommal.

"Tisztelt Wószem!

Blogját olvasva, és átgondolva jelenlegi helyzetünket, én is áldozatnak érzem magam az "orvtámadók" kezében. Feleségemmel közös cégünk különböző okokból ( ez most tényleg mindegy ), szép lassan elszegényedett. Fizettük az adókat, a járulékokat, miközben a bevételek szép lassan elmaradtak. A pénz elfogyott, feléltük amink volt. Alkalmazottakat elküldtük, már csak a feleségemmel maradtunk alkalmazottak, de már ez is soknak bizonyul. Tehát megszületett a döntés, mi is megszüntetjük a munkaviszonyunkat, most november 1.-étől legalább addig amíg a dolgok helyrerázódnak. Értesítettem a döntésünkről a könyvelőt, de kapásból azt mondta, hogy nem lehet megszüntetni a munkaviszonyunkat, mert mindketten tulajdonosai vagyunk a cégnek, és nincs máshol munkaviszonyunk. Ez utóbbi csak azért fontos, mert ha esetleg megszűnhetne a jogviszony nem lenne aki járulékot fizet utánunk.... Két lehetőség van: vagy munkát vállalunk valahol valakinél, aki majd fizeti a járulékot utánunk, vagy 4 órában foglalkoztatjuk magunkat tovább, az eddigi 8 helyett. Ezekkel csak két baj van: a munkaerőpiac egy kalap szar, alig lehet munkát találni, a 4 órás foglalkoztatással viszont nem szűnik meg a költségtermelés....

A sok ezer munkanélküli az miért lehet munkanélküli? Ő utánuk ki fizeti a járulékokat? És mi miért nem lehetünk munkanélküliek, amikor tényleg megszűnt a megélhetésünk? Azért mert van egy cég a nevünkön, ami csak adósságokat halmoz fel? A veszteségek jól látszanak a vállalkozás papírjaiból. A nyereség is jól fog látszani, ha majd lesz...de addig hagyjanak levegőhöz jutni!

Tudom, hogy én felelek ezért az állapotért, de a hosszú évek alatt amíg jól ment a bolt fizettünk, az jó volt,  most pedig amikor szar a helyzet már nem hagynak mozgásteret a válságkezelésre.

Hiába maradunk alkalmazottak, NEM tudjuk kifizetni a bért és a járulékokat, a cég még jobban el fog adósodni.

Ez kinek jó?

Kérem írja meg történetünket (ha lehet név nélkül) a blogján, lássa mindenki, hogy milyen lett ez az ország.

Lehet kiutat találni ebből a helyzetből?"

 Ennyi a levél.

Várom a hozzászólásokat tanácsokat, ha lehetséges egyáltalán tanácsot adni ebben a helyzetben.

Eltelt az első három hónap azóta, hogy "pártunkéskormányunk" módosította az ÁFA törvény 142 §-át, és fordított ÁFA, illetve annak szabályozása kerültek bevezetésre a gabonakereskedelemben.

Aki esetleg nem igazán érintett, és nem tudná miről is szól ez az apró módosítás, annak kedvéért röviden a következőről van szó: az eddigiekhez képest a legnagyobb változás, hogy egyes gabona (búza, árpa, rozs, zab, tritikale) illetve olajos mag (repce, napraforgó), valamint a szójabab esetében, az elsődleges értékesítés során, azaz ameddig a termény semmilyen feldolgozáson nem esik át, ÁFA nélkül lehet vele kereskedni belföldi és külföldre irányuló, vagy éppen hazánkba befelé érkező viszonylatban egyaránt. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy az ilyen ügyletek során kiállított számlán, szóljon az akár az éves magyar termésről egyszerre, a feltüntetett ÁFA összege 0.- forint. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az Állam elesne a gabonaforgalom ÁFA bevételeitől. Nem. Ez csak annyit jelent, hogy míg eddig, minden kereskedő kifizette az ÁFA-t a beszállítójának, de megkapta az árréssel növelt érték után az ÁFA-t a vevőjétől, a különbözetet pedig befizette (vagy nem) a nagy kalapba, a módosítás után erre nincs szükség. Az "első" adófizető a kereskedelmi láncolatban az első feldolgozó üzem lesz. Azaz például a búza esetében egy malom. Megveszi a búzát ÁFA nélkül, de a lisztet már ÁFA-val terhelten értékesíti, így a malom, a liszt után megkapott ÁFA 100%-át befizeti a költségvetésbe. Gondolom az vezette a törvényalkotót a módszer kitalálásakor, hogy egy malom, vagy takarmánykeverő, vagy olajütő üzem rendelkezik annyi vagyonnal, amit már esetleg nem érdemes kockáztatni, valamit az ilyen üzemek hagyományosan jogkövető adózók.

Ezzel az intézkedéssel az áfacsalók lába alól szeretné kirántani a talajt a törvényhozó, legalább is arra a két évre ameddig a fordított adózás hatályban maradhat. És hogy egy törvénymódosítás miként teszi lehetetlenné a csalók további tevékenységét? Egy mondattal válaszolva: Az az adóforint ami nem kerül a csaló kezébe, az nem is maradhat a zsebébe.

A jogkövető kereskedők a Kánaán eljövetelére számítottak, hisz a jól fizető, a magyar árut kedvelő külföldi piacokra úgy lehet kijutni áruval, hogy nem kell 45 - 75 napra ( a valóságban 2-3 évre is akár ) ÁFA-t finanszírozni, amíg az állam visszafizeti a jogos export után járó ÁFA-visszaigénylést, így nőhetne a forgalom, vele együtt a haszon. Az Államnak is javára válhatott volna mindez, hisz az export mérleg igencsak jó felé billenhetett volna.

De most nézzük, hogy a gyakorlatban mit is tapasztalnak azok akik ebben az üzletágban tevékenykednek.

Semmi jó nem történt velük.

2012. évi termelési ciklus az aszályról szólt. Ennek megfelelően rendkívül óvatosan indult el a kereskedés, mondván ha kevés termett, magasabb lesz az ár. Júniusban a csalók még egy utolsó rohamot indítottak, hiszen az 'amit ma elcsalhatsz ne halaszd holnapra' elvet szigorúan követni kell. Ez azt eredményezte, hogy azok a raktárban lévő tételek amik valahogy a kezükre kerültek, még zömmel számla nélkül lettek eladva. Az ÁFA veszteség ez esetben 27%, illetve ha őstermelőtől, azaz 12 % kompenzációs felárral (ÁFA helyett) vásárolták meg, akkor a 15 % ÁFA különbözet biztos nem lett befizetve. Mindegy is, hogy miként, de aratásra nem sok portéka volt a raktárakban a 2011-es termésből. Ami mégis a termelőjénél maradt július elseje után is, annak az ára szinte a naptár lapozásával egy időben feljebb ment 10-15%-kal. Miért is? Mert a termelők a likviditásukat így kívánták helyre állítani. Ugyanis egyik napról a másikra 27%-kal kevesebbet ért a terménye a raktárban, kevesebb pénzt kap kézbe érte. Ezt a termelők ilyen hirtelen nem tudták lenyelni, nem kívántak alkalmazkodni hozzá így elszaladtak az elvárt árak. A szélhámosok július 20.-ától (ez a júniusi ÁFA bevallás határideje, tehát idáig lehetett húzni az ÁFA trükközéseket) szinte eltűntek. A nagy felvásárlók udvarán, ahol eddig egymást érték a magyar és külföldi rendszámú gabonás autók, ekkorra akár a foci EB-t is meg lehetett volna rendezni, ha csak a hely igényt nézzük. A gazdák szokatlan csendet tapasztaltak, nem csörgött a telefonjuk, hogy dúskáljanak az ajánlatokban. Csend volt. Egészen augusztus közepéig. Itt már tapasztalható volt egy kis mocorgás, már indultak az árazások, találgatások, és szövődtek az álmok. Meg is lett az eredménye.

Augusztus közepéig a piac átrendeződött. Az őstermelők, akik nem lettek ÁFA alannyá, az eddigi kiemelt piaci helyzetből, hátra sorolódtak. Eddig a 12 % kompenzációs felár 15 % árrést jelentett az ÁFA-s áruval szemben a csalóknál, ma viszont éppen 12 %-kal több, mint a nulla. A jogkövető kereskedők sem szívesen fektetik a pénzüket ÁFA jellegű terhekbe, hisz egyrészt van olyan áru amin ez a teher nincs, ezáltal olcsóbb, másrészt nagyon bizonytalan  az adóhivatali hozzáállás az így képződő visszaigénylések kifizetésével kapcsolatban. Az eddigi mérhetetlen számú "gabonakereskedő" eltűnt, a kereslet valamelyest csökkent.

 Augusztus végére szeptemberre egy tonna napraforgó 145-150 ezer forint plusz minőségi felár ( ez akár 6-8 % is könnyedén lehet), egy tonna repce 150-155 ezer forint plusz minőségi felár, egy tonna búza 65-70 ezer forint körüli árakon cserélt gazdát. A nagyok, mint a KITE, Glencore, Cargill, BUNGE,  fel is vették a kesztyűt és egymásra licitálva, egymás elől elrántva a lehetőséget, vásárolták fel, főként az olajos magvakat. A búza esetében is tapasztalható volt egy dinamikus áremelkedés, de az rövidebb életűnek bizonyult.

Ekkor a termelők dúskáltak a vételi ajánlatokban, és nagyra törő vágyakat fogalmaztak meg. A termény fajtájától függetlenül 5-10 ezer forinttal a pillanatnyi ár felett szeretnék eladni árujukat. Mire a piac utolérné az általa megálmodottakat, addigra, mintha egy távtartó lenne az álom és a valóság között újfent magasabb árat vár. Nagyon nehéz ilyen helyzetben az üzletkötés. Ha 65 ezret kínálnak a búzáért minimum 68-t akar kapni érte. két hét elteltével beszakad az ár, és jó ha 60-ért eladja. 

Mára ott tart a piac, hogy csend van újra. A magyar termelők a vágyaikkal kiárazták Magyarországot a külföldi piacról. Egy német árut ma kedvezőbb áron lehet megvásárolni német telephelyen, mint a magyar árut magyar telephelyen, holott nem a németek akarnak itt eladni, hanem mi magyarok ott. Lassan a román, bulgár termelő is megtanulja, hogyan, miként lehet jó minőségben nagy mennyiséget termelni, így fokozatosan átveszik a helyünket a piacon. Nagy múltú kereskedő cégek vezetői majd a nyelvüket harapták le, amikor szembesültek a lengyel kukorica importtal az ország észak-keleti részében. A lengyelek 65 ezer forintért leszállítják az EU szabványnak megfelelő kukoricát hazánkba, miközben a magyar paraszt 70 ezer forintos telephelyi árról álmodik.  Lengyelország tradicionálisan nettó importőrnek számít hosszú évtizedek óta. A szlovákok, csehek, lengyelek az eddig hagyományosan magyar beszállítókra támaszkodó nyugat európai piacra szállítanak 5-10 százalékkal a magyar árak alatt. Mindezt úgy, hogy nálunk van fordított áfa, náluk pedig nincs. Mondjuk Szlovákiában csak 20 % az ÁFA, Lengyelországban viszont az emelés eredményeként, az alapvető élelmiszerek, gabonafélék, a nyers zöldségfélék, gyümölcsök, a kristálycukor, étolaj, fogyasztási tej...stb ÁFA-ja 4% (!), eddig ugyanis 3 volt. Ilyen ÁFA teher mellett nincs is szükség fordított ÁFA szabályokra... átgondolandó.

Az ÁFA csalók sem tűntek el, valószínű jó útra sem tértek, csak a tevékenységük a szlovákiai határvidékre helyeződött át földrajzilag, illetve nem a magyar államkasszát lopják meg hanem a szlovákot. A módszer sem sokat változott, csak az irány. Eddig a magyar árut vették meg szlovák cég nevében és adták el Magyarországon, most éppen fordítva, és talán egy láncszemmel hosszabban, azaz a szlovák árut megveszik a magyarok, áthozzák a határon, ha tutira akarnak menni leborítják egy bérelt telepen, majd másnap felveszi egy másik autó, kiviszi Szlovákiába, egy "baráti" szlovák cégnek, aki valamelyik nagy feldolgozó üzembe beszállítva, ÁFA-san megkapja az árát, és természetesen az ÁFA-t nem fizeti be. Ezt lehet csinálni 3 hónapig, és ha a bevallását nem torzítja el, azaz minden tételt bevall, és "csak" annyit tesz, hogy nem fizeti meg, még nem is, vagy csak nehezen büntethető, mert hiszen csak az történt, hogy nem megfelelően gazdálkodott, így fizetésképtelenné vált. Nem csaló, hanem a válság áldozata....

Egy másik fontos szempont. A termelők még mindig előszeretettel értékesítenének, szerencsére egyre kevesebb eséllyel, számla nélkül. Joggal kérdezhetjük, hogy miért éri ez meg? A válasz pedig egyszerű: megszokásból....    Na jó nem teljesen, de leegyszerűsítve a lényeget mégis csak ez derül ki. Tudniillik nem hivatalos becslések szerint a magyar vidék lelke, a mezőgazdasági termelő - tisztelet a kivételnek - eleddig a megtermelt gabonák 25-30 %-át mindenféle dokumentáció nélkül, tehát számla nélkül értékesítette. Na most, ha hirtelen elkezd mindent a hivatalos csatornákon keresztül piacra juttatni, az két problémát is okoz. Előfordulhat, hogy az aszály ellenére több termése lesz, mint eddig a jó években. Ez meg ugye elég faramuci, amikor kárenyhítésért folyamodott az aszály kedvezőtlen következményeit enyhítendő. A másik: ez az előreláthatóan két év, ameddig a fordított adózás lesz érvényben, hamar letelik, és gondolni kell az utána következő időkre is, amikor megint rentábilis lesz a számla nélküli értékesítés. Az őstermelőknél meg nem is kérdés miért éri meg. Nyolcmillió forint árbevételig átalányadózás van. Meg se próbálják átlépni.

Összességében az unortodox gazdaságpolitika egyik legjobb húzása lenne ez az ÁFA törvénymódosítás, de jó magyar szokás szerint eddig nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Nem tárult ki az export lehetőségek kapuja, nem szabadulunk a csalóktól, vagy nem a kívánatos 100 %-os mértékben. Erős az árfelhajtó hatása, de ez Romániában is így volt, még normalizálódhat. 

Kíváncsi leszek egy év múlva milyen képet fogunk látni.

A minap egyik kedves ismerősömnél voltunk, az asztalon többek között egy Blikk volt a "dekoráció". Az újság. A címlap volt felfelé, és azon, a jobb felső sarokban egy kis fül állt ki az újságból. Ez keltette fel az érdeklődésemet.

Mindjárt kérdeztem is vendéglátónkat, hogy mi is az ami egy kicsit szokatlan egy újsághoz képest (én elektronikus sajtót olvasok, így ha ez egy bevált dolog akkor elnézést mindenkitől). Válasza lemondással teli volt: - Semmi. Látszott, hogy az említett lap nyereményjátéka hozta ki belőle ezt a hangulatot.

Arcára nézve felébredt bennem a kíváncsiság, és elkezdtem faggatni levertségéről, mire Ő megosztotta velem a következőket: Évek óta előfizetők az említett újságra, sőt még a Vasárnapi Blikkre is, de még soha egyetlen fillért nem nyertek sem a korábbi Aranyláz, sem a Blikk Bumm nevű játékkal. Ugyanakkor a lapban rendszeresen megjelenő cikkek tanúsága szerint, a nyerő lapok/újságok mindig a standokról kerülnek a nyertesek kezébe, tehát nincs olyan nyertes megemlítve aki előfizető lenne. Vagy ha mégis az, előfizető, ez nincs külön megemlítve a hírben. Ez azért elgondolkodtató. Utána jártam, és tényleg. A kapcsolódó cikkeket is átfutva, igaz csak a tavalyi játékokról szóló (ez is furcsa) írásokat találtam, de sehol nem említik, hogy előfizető nyert volna.

Egy ilyen játék szerepe egy újság életében a példányszám növelés. Ez nem bűn. Ez csak marketing.

Mérnöki pontossággal irányított marketing. Lehet, hogy a nyertes példányok nyomon követhetők, egy belső szűk körnek? Lehet, hogy ezek a példányok, amik a nyereményeket rejtik, egy külön kupacban landolnak, és innen nem kerülhet az előfizetőkhöz csak a hírlapárusokhoz? Ez még felfogható, mint a marketing tevékenység hatékonyságának növelése? Ha így van az nem korrekt, még akkor sem, ha ma a hatékonyság bűvkörében élünk. Egy napilapot az előfizetők tartanak el, az ő példányszámuk a biztos bevétel. Nem érdemelnek a nyereményből?

Adjuk meg az esélyt, és tételezzük fel, hogy a játék szabályzata tartalmazza, azt a cikket, amiben az áll, hogy:  az előfizetők játszhatnak, de nem nyerhetnek... (?!)

Viszont ha ez így van, én gyorsan átgondolnám az előfizetéssel kapcsolatos teendőimet.

Letelt Az első 90 nap a NEO FM csődvédelmének bejelentése óta.

Nem történt semmi szemmel látható, vagy ha stílszerű akarok lenni, füllel hallható. 

Nem vagyok igazságos, mert lettek műsorok, és műsorvezetők, ill. hírolvasók kerültek elő, de nem teljesen erre gondoltam, amikor azt mondtam nem történt semmi.

Ha valaki hallgatta mostanában a NEO-t akkor biztosan feltűnt neki, hogy nem lehet reklámblokkot, de még csak egy árva reklámot se hallani. Másodperc pontosan indulnak a hírek, úgy tűnik, hogy népszerű a reggeli műsor, a két műsorvezetőjével, de reklám az nincs. Mennek a zenék, hígítandó a hírek, illetve a műsorok információ áradatát, de nincsenek reklámok.

Nekem ez így jó. Én hallgató vagyok, én a műsorokért, és a zenékért hallgatom a rádiót, és nem a reklámokért, de, hogy a NEO-nak, vagy a tulajdonosainak is jó lenne ez az állapot azt kétlem.

A műsorkészítés pénzbe kerül, fizetni kell a műsorvezetőknek is, ha már veszik a fáradtságot és bemennek a stúdióba. Sőt. A stúdió bérletért is fizetni kell, de a hírek szerint ez sem zökkenőmentes. A zenék sem ingyen mennek, a jogdíjat át kell utalni az Artisjusnak, és az nem is kevés. Egy ismerősöm akinek a számát egyszer (!) már játszották országos rádióban, évekkel ezelőtt büszkélkedett, hogy 3.500.- Forint körüli összeget kapott az Artisjustól, mint társszerző, előadó, mert ismétlem egyszer lejátszották egy számukat. Gondolom, hogy Madonna, vagy az Omega tagjai sem érik be kevesebbel... És a halandók problémájára, a rezsire, még ki sem tértünk.

Szóval óriási költséggel működik egy ilyen intézmény és általam, mint hallgató által érzékelhető bevétel (reklám) nincs. Olvastam, hogy a tulajdonosok a "családi ezüstöt" is beadják a zaciba, de meg akarják menteni a rádiót. Akkor most ebből, ezekből él a rádió? Az nem pálya....

Vagy netalán engedik a csődvédelem égisze alatt tovább növekedni a követelésállományt? Lenne rá idő, mert ha sikerül időről-időre megegyezni a hitelezőkkel, akár 365 napig is csődvédelem alatt lehet a cég.

Ennek se sok értelme lenne, mármint a "még egy kis lét kiveszek belőle" módon történő továbbműködtetésnek, hisz bevételek továbbra sincsenek, a vagyont, ha létezik egyáltalán ilyen, már rég egy vagyonfelügyelő kezeli, tehát azzal sem lehet ellépni...

Nincs más választásom el kell hinnem, hogy most az egyszer tényleg az történik amit mondtak, azaz tényleg meg akarják menteni a NEOt, mert ha nem így lenne már rég hagyták volna a levesbe menni az egészet.

Miközben írtam ezt a kis bejegyzést, jött a hír, hogy B. Tóth László lett a NEO új programigazgatója, akinek ezúton is sok sikert kívánok munkájához. Ez az intézkedés is nekem azt mutatja, hogy jót akarnak a NEO fölött bábáskodók. Csak így tovább, sok sikert hozzá. 

Még a blog indulásakor jeleztem, hogy orvtámadó szerintem akárki lehet. Ezt csak azért bocsátom előre, mert ebben a részben ha nem is akárkiről, de a mi szeretett államunkról, és az ő első pillantásra nem is támadásnak tűnő, orvtámadásáról szeretnék megosztani néhány gondolatot.

A múlt hónapban, augusztus 16.-án lejárt a határideje a Fiatal Gazdálkodók Induló Támogatása 2012 című pályázat beadásának. Ez, illetve a pályázati anyag megismerése során szerzett tapasztalat adja jelen írásom vázát. 

Akinek esetleg nincs kedve elolvasni a rendelet teljes szövegét, annak gyorsan leírom a lényeget: A támogatást valamilyen (bármilyen) mezőgazdasági végzettséggel rendelkező, 18-40 év közötti magyar állampolgár igényelheti, birtokalapítási, vagy fejlesztési céllal. Mértéke a kialakítandó gazdaság méretétől függ, értelemszerűen, minél nagyobb a létrejövő birtok annál több, vissza nem térítendő támogatás üti a markát a pályázónak. Ez az összeg 20 ezer és 40 ezer euro között lehet, azaz kb 6-12 millió forint. A pályázat elnyeréséhez nem szükséges önerő, és még csak tételes elszámolást sem ír elő a rendelet, ellenben 5 évig üzemeltetni kell a gazdaságot, és ez idő alatt tűrni kell az ellenőrzést, a különböző hatóságoknak pedig jelenteni kell a nekik kellő adatokat.

Eddig a pontig ez a pályázat egy hihetetlen lehetőség minden jogosultnak, szerintem sokan bele is vágtak. Én is.

Amikor először elolvastam a rendeletet, na nem alaposan, csak a számokat keresve...főleg a támogatás összegére voltam kíváncsi, akkor olyan jónak tűnt a dolog, hogy azonnal felhívtam egy pályázatíró céget, és hosszas egyezkedés után megállapodtam velük, egy fix százalék sikerdíjban (!). Ez utóbbi majd fontos lesz. Nagyon pozitívan álltak hozzá a kérdéshez, pedig már csak 4-5 nap volt hátra a határidőig. Szóval az Pályázatírók segítségével kialakítottunk egy képet amit el szeretnénk érni. Először is meg kellett állapítani, hogy alkalmas vagyok e pályázónak, azaz a nyilvános, és objektív bírálati szempontokat figyelembe véve, hány pontom lesz. 

Szerencsére - akkor így gondoltam - nagyon kedvező lett a bírálat, az agrár végzettség, a lakóhely, a megvalósítani kívánt cél...stb, mind-mind jól hozta a pontokat, eldöntöttük, - a pályázatíró meg én - hogy beadjuk a pályázatot.

Ekkor már higgadtabban, újra átolvastam 50. alkalommal a rendeletet, és egy kitétel, ami eddig fel sem tűnt, vagyis nem tartottam fontosnak, most szinte kiugrott a lapról.:

"... Az ügyfél köteles:

Túl mindenen, a különböző elkeseredettségi fokokon, amikor már azt hittem, hogy nem csúszhatok az életkedvemet tekintve lejjebb, tudatosult bennem egy régebben tudott, de annál fájóbb törvénymódosítás, és annak következményei.

A Kormány ugyanis 2012.-től kivonult az Élelmiszerlánc Felügyelet finanszírozásából, és azt a piaci szereplőkre bízta. A törvény szövege itt olvasható.

GRATULÁLUNK!!!!

Ismét egy nem hagyományos, "unortodox" intézkedés. És, hogy miért-e nem mindennapi forró gratuláció, a számokat nézve, látva kiderül.

A törvény úgy rendelkezik, hogy mindenki, akinek az élelmiszerhez csak egy kicsit is köze van fizetnie kell. A mindenki alatt nem csak a boltokat, kereskedőket, zöldségtermelőket, állattartókat kell érteni, hanem  olyan"messzire" kell elmenni, mint például a permetezőgép-gyártó, vagy a magasnyomású mosó berendezést gyártó , javító vállalkozás, aki élelmiszeripari beszállító. A fizetés alapja a cég, vagy vállalkozás előző évi árbevétele (!), az adó a díj mértéke, az árbevétel 0,1%-a.

Ha végiggondoljuk, hogy egy-egy végtermék előállítása, forgalmazása során hányszor cserél gazdát, vagy mennyi azon vállalkozások száma, akik egy nagyobb gyárba beszállítanak, és ezeket összeadva annyiszor 0,1%-ot hozzáadunk a termék árához, akkor igen meglepő eredményt kapunk. Csak abba kell belegondolni, hogy egy termék előállításában résztvevő, minden 10. szereplő 1 százalékkal emeli az árat. Mivel a háztartások legtöbbet élelmiszerekre költenek, ezek a 0,1-1 százalékok mindenkit érintenek, mindenkitől elvesznek.

Az éremnek ez az egyik oldala.

A másik, az igazságos közteherviselés.

Az adó  A díj alapja az árbevétel, ami messze nem tükrözi egy-egy vállalkozás eredményességét. Hány olyan nagy cégről hallani, hogy árbevétele ugyan majdnem elérte a tervezettet, de veszteséges maradt az adott évben, vagy időszakban. ( legutóbb például a Microsoft-ról lehetett ilyeneket olvasni) Jelentem, ehhez nem kell nagy cégnek lenni, a kicsik is tudnak ilyeneket csinálni. Vagy: az árbevétel még nyereséges működés esetén sem tükrözi az árrést, azaz, hogy 100 forint befolyó pénzből, mennyi a nyereség. A mi cégünk kb 1%-os árrést alkalmaz. A Tesco, ezzel szemben minimum 10%-os árréssel dolgozik, de inkább 30, ha azt vesszük figyelembe, hogy az árbevételének 4%-a lett az adózott eredménye. Egyből látszik, hogy nem ugyanakkora teher a díjfizetés, minden szereplőnek.

És nem utolsó sorban rendkívül módon zavar, hogy a Nemzeti Élelmiszer-Biztonsági Hivatal (NÉBIH), miközben a pénzemre gyúr, nem védett meg attól, hogy lejárt, átcsomagolt, átcímkézett árut adjanak el nekünk, sőt ezek az áruféleségek folyamatosan keringenek a piacon, és mindig kárt okoznak.

Mindegy. Ha lesz rávalónk, befizetjük...ezt is.

folyt. köv.

Mivel úgy sem tehettem mást "élveztem" a csalók által hátrahagyott romokat.

Nem két napos a cégem, évek óta működik, különösebb fennakadás nélkül. Tisztességgel fizettük az adóinkat, és még nekünk is jutott szépen. Tudtunk menni nyaralni, ha a gyereknek cipő kellett megvettük, nem kellett a forintokat számolni. Félreértés ne essék: nem a budai hegyen van villánk, és nem tegeződöm a FIDESZ nagyjaival, sem Orbán Viktorral, egyszerűen csak megéltünk a cég által termelt pénzből. Annyira igaz a "csak megéltünk" kifejezés, hogy jelentős megtakarításokat sem tudtunk felhalmozni. Sajnos.

Sajnos, mert egyszer csak, az eset után, elérkezett az ÁFA bevallás ideje. Mivel az utolsó fillérig odaadtunk mindent a csalóknak, természetesen nem tudtuk kifizetni a közel milliós áfát. Itt kezdték lenyomni a fejünket a víz(?) alá. Mivel nem tudtunk fizetni, nem fizettünk. Kértük, hogy halasszák el a befizetési kötelezettségünket, és (tényleg) rendesek voltak, nem is kérdeztek semmit, egyszerűen megengedték, hogy pár hónappal később fizessünk. Örültünk is meg nem is, mert az jó, hogy időt nyertünk, de nem jó, hogy tartozunk a NAGY-KALAPBA. Eltelt még egy hónap, újabb ÁFA-bevallás, de ez esetben már visszaigénylők lettünk, egy kicsit nagyobb összegben, mint amennyivel tartoztunk. (tehát, most a NAV tartozik nekünk) Mi sem egyszerűbb gondoltam, majd összevezetjük a két összeget, és a különbözettel majd lesz valami.

HÁT NEM!

Nálunk ilyet, ami ésszerű lenne, nem lehet csinálni. Kértük a NAV-nál az illetékeseket, hogy legyenek belátással, hisz nekik is jobb a statisztikába egy olyan cég aki nem tartozik, mint egy esetleges (újabb) felszámolás, de ők csak a megfelelő törvényi hivatkozásokat mantrázták, tehát fizetnünk kell. Nem lehet összevezetni az adófolyószámlán szereplő tételeket, sőt egy-egy adónem egyenlegét, csak ugyanazon adónemben képződött tetszőleges előjelű tétel módosíthatja. Emberi nyelven ha áfatöbbletünk van, az nem lehet felhasználni (legalábbis nem engedték) mondjuk a SZOCHO tartozás kiegyenlítésére. És a felhasználás is csak időben egyirányú lehet, tehát egy januárban képződött fizetendő egyenleget, még adónemen belül sem lehet egy februári visszaigényelhető egyenleggel kinullázni. Érthetetlen, logikátlan, és elveszi a tisztességes, törvényes adóoptimalizálás elől is a lehetőséget.

Hiába telt el az idő, a cég anyagi helyzete nem sokat javult, sőt. Jött egy újabb adó, fél milla megint hozzá gurult a sarunkhoz. Ekkor újabb kérelem következett, amiben már részletesen indokolni kellett, hogy miért is vagyunk szar helyzetbe. Na ezt meg is tettük, mégpedig úgy, hogy mellékeltük a rendőrségre beadott feljelentésünket is számos egyéb irománnyal karöltve. Tehát a NAV tud mindent amit a rendőrség is. A kérelmünknek helyt is adtak, amit ezúton is köszönünk. Mivel engedélyezték a halasztást, gondolom el is olvasták a beadott anyagot. Ha elolvasták biztosan látták is, hogy kik miatt történik mindez, ugyanis névvel adószámmal fel voltak tüntetve. Szóval ha látták, tudják, hogy ki a "büdöstojás", akkor miért nem tesz senki semmit, a további károk elkerülésére. 

Az állami apparátusnak többek között nem az a feladata, hogy polgárait megvédje a kártékony elemektől? A polgároknak nincs joguk biztonságban élni, dolgozni?

Demagógnak tűnhet ez a két előbbi kérdés, de nem ezért fogalmaztam meg így őket. Minden korábban leírt tény ellenére, azaz feljelentések, (több is), adóbevallások, éves beszámolók hiánya, az adózás teljes hiánya ellenére, a csalók cégének mind a mai napig érvényes az adószáma. Ha valaki mindezek után kapcsolatba keveredik velük, nem tudja megmondani, hogy kik ezek. Az adóhivatal adatbázisa, mint feddhetetlen cég igazolja vissza ezeket a szélhámosokat. Ki lehet a felelős ezért?

Közben kaptuk a hírt egy ismerősömtől, hogy hallott egy újabb esetről, egy újabb áldozatáról a mi csalóinknak.

Ez ha jól számolunk 2011 végétől mostanáig minimum 9 eset, cirka 60-70 milliós kár. A hatóságok tehetetlenek.

Az én cégem amire nem lehetett panasz ezidáig, most szarba van, a markát tartja felé mindenki, hogy fizessen. A csalók cége, ami kifejezetten a csalások megvalósíthatóságáért jött létre, és az első perctől szervezett bűnözői csoport irányítja, szóval egy ilyen hulladék cég éli világát. Úgy tud működni lassan egy éve, hogy a fentieken túl minimum 4 feljelentés van a rendőrségen a nevükre.

Fura egy ország ez. Aki tisztességes azt szipolyozza, a bűnözőket, akik az állam bevételi forrásait teszi tönkre szinte segíti. Törvény adta joguk van bűnözni. Az áldozataiknak pedig joguk van éhen halni.

folyt. köv.