Eltelt az első három hónap azóta, hogy "pártunkéskormányunk" módosította az ÁFA törvény 142 §-át, és fordított ÁFA, illetve annak szabályozása kerültek bevezetésre a gabonakereskedelemben.
Aki esetleg nem igazán érintett, és nem tudná miről is szól ez az apró módosítás, annak kedvéért röviden a következőről van szó: az eddigiekhez képest a legnagyobb változás, hogy egyes gabona (búza, árpa, rozs, zab, tritikale) illetve olajos mag (repce, napraforgó), valamint a szójabab esetében, az elsődleges értékesítés során, azaz ameddig a termény semmilyen feldolgozáson nem esik át, ÁFA nélkül lehet vele kereskedni belföldi és külföldre irányuló, vagy éppen hazánkba befelé érkező viszonylatban egyaránt. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy az ilyen ügyletek során kiállított számlán, szóljon az akár az éves magyar termésről egyszerre, a feltüntetett ÁFA összege 0.- forint. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az Állam elesne a gabonaforgalom ÁFA bevételeitől. Nem. Ez csak annyit jelent, hogy míg eddig, minden kereskedő kifizette az ÁFA-t a beszállítójának, de megkapta az árréssel növelt érték után az ÁFA-t a vevőjétől, a különbözetet pedig befizette (vagy nem) a nagy kalapba, a módosítás után erre nincs szükség. Az "első" adófizető a kereskedelmi láncolatban az első feldolgozó üzem lesz. Azaz például a búza esetében egy malom. Megveszi a búzát ÁFA nélkül, de a lisztet már ÁFA-val terhelten értékesíti, így a malom, a liszt után megkapott ÁFA 100%-át befizeti a költségvetésbe. Gondolom az vezette a törvényalkotót a módszer kitalálásakor, hogy egy malom, vagy takarmánykeverő, vagy olajütő üzem rendelkezik annyi vagyonnal, amit már esetleg nem érdemes kockáztatni, valamit az ilyen üzemek hagyományosan jogkövető adózók.
Ezzel az intézkedéssel az áfacsalók lába alól szeretné kirántani a talajt a törvényhozó, legalább is arra a két évre ameddig a fordított adózás hatályban maradhat. És hogy egy törvénymódosítás miként teszi lehetetlenné a csalók további tevékenységét? Egy mondattal válaszolva: Az az adóforint ami nem kerül a csaló kezébe, az nem is maradhat a zsebébe.
A jogkövető kereskedők a Kánaán eljövetelére számítottak, hisz a jól fizető, a magyar árut kedvelő külföldi piacokra úgy lehet kijutni áruval, hogy nem kell 45 - 75 napra ( a valóságban 2-3 évre is akár ) ÁFA-t finanszírozni, amíg az állam visszafizeti a jogos export után járó ÁFA-visszaigénylést, így nőhetne a forgalom, vele együtt a haszon. Az Államnak is javára válhatott volna mindez, hisz az export mérleg igencsak jó felé billenhetett volna.
De most nézzük, hogy a gyakorlatban mit is tapasztalnak azok akik ebben az üzletágban tevékenykednek.
Semmi jó nem történt velük.
2012. évi termelési ciklus az aszályról szólt. Ennek megfelelően rendkívül óvatosan indult el a kereskedés, mondván ha kevés termett, magasabb lesz az ár. Júniusban a csalók még egy utolsó rohamot indítottak, hiszen az 'amit ma elcsalhatsz ne halaszd holnapra' elvet szigorúan követni kell. Ez azt eredményezte, hogy azok a raktárban lévő tételek amik valahogy a kezükre kerültek, még zömmel számla nélkül lettek eladva. Az ÁFA veszteség ez esetben 27%, illetve ha őstermelőtől, azaz 12 % kompenzációs felárral (ÁFA helyett) vásárolták meg, akkor a 15 % ÁFA különbözet biztos nem lett befizetve. Mindegy is, hogy miként, de aratásra nem sok portéka volt a raktárakban a 2011-es termésből. Ami mégis a termelőjénél maradt július elseje után is, annak az ára szinte a naptár lapozásával egy időben feljebb ment 10-15%-kal. Miért is? Mert a termelők a likviditásukat így kívánták helyre állítani. Ugyanis egyik napról a másikra 27%-kal kevesebbet ért a terménye a raktárban, kevesebb pénzt kap kézbe érte. Ezt a termelők ilyen hirtelen nem tudták lenyelni, nem kívántak alkalmazkodni hozzá így elszaladtak az elvárt árak. A szélhámosok július 20.-ától (ez a júniusi ÁFA bevallás határideje, tehát idáig lehetett húzni az ÁFA trükközéseket) szinte eltűntek. A nagy felvásárlók udvarán, ahol eddig egymást érték a magyar és külföldi rendszámú gabonás autók, ekkorra akár a foci EB-t is meg lehetett volna rendezni, ha csak a hely igényt nézzük. A gazdák szokatlan csendet tapasztaltak, nem csörgött a telefonjuk, hogy dúskáljanak az ajánlatokban. Csend volt. Egészen augusztus közepéig. Itt már tapasztalható volt egy kis mocorgás, már indultak az árazások, találgatások, és szövődtek az álmok. Meg is lett az eredménye.
Augusztus közepéig a piac átrendeződött. Az őstermelők, akik nem lettek ÁFA alannyá, az eddigi kiemelt piaci helyzetből, hátra sorolódtak. Eddig a 12 % kompenzációs felár 15 % árrést jelentett az ÁFA-s áruval szemben a csalóknál, ma viszont éppen 12 %-kal több, mint a nulla. A jogkövető kereskedők sem szívesen fektetik a pénzüket ÁFA jellegű terhekbe, hisz egyrészt van olyan áru amin ez a teher nincs, ezáltal olcsóbb, másrészt nagyon bizonytalan az adóhivatali hozzáállás az így képződő visszaigénylések kifizetésével kapcsolatban. Az eddigi mérhetetlen számú "gabonakereskedő" eltűnt, a kereslet valamelyest csökkent.
Augusztus végére szeptemberre egy tonna napraforgó 145-150 ezer forint plusz minőségi felár ( ez akár 6-8 % is könnyedén lehet), egy tonna repce 150-155 ezer forint plusz minőségi felár, egy tonna búza 65-70 ezer forint körüli árakon cserélt gazdát. A nagyok, mint a KITE, Glencore, Cargill, BUNGE, fel is vették a kesztyűt és egymásra licitálva, egymás elől elrántva a lehetőséget, vásárolták fel, főként az olajos magvakat. A búza esetében is tapasztalható volt egy dinamikus áremelkedés, de az rövidebb életűnek bizonyult.
Ekkor a termelők dúskáltak a vételi ajánlatokban, és nagyra törő vágyakat fogalmaztak meg. A termény fajtájától függetlenül 5-10 ezer forinttal a pillanatnyi ár felett szeretnék eladni árujukat. Mire a piac utolérné az általa megálmodottakat, addigra, mintha egy távtartó lenne az álom és a valóság között újfent magasabb árat vár. Nagyon nehéz ilyen helyzetben az üzletkötés. Ha 65 ezret kínálnak a búzáért minimum 68-t akar kapni érte. két hét elteltével beszakad az ár, és jó ha 60-ért eladja.
Mára ott tart a piac, hogy csend van újra. A magyar termelők a vágyaikkal kiárazták Magyarországot a külföldi piacról. Egy német árut ma kedvezőbb áron lehet megvásárolni német telephelyen, mint a magyar árut magyar telephelyen, holott nem a németek akarnak itt eladni, hanem mi magyarok ott. Lassan a román, bulgár termelő is megtanulja, hogyan, miként lehet jó minőségben nagy mennyiséget termelni, így fokozatosan átveszik a helyünket a piacon. Nagy múltú kereskedő cégek vezetői majd a nyelvüket harapták le, amikor szembesültek a lengyel kukorica importtal az ország észak-keleti részében. A lengyelek 65 ezer forintért leszállítják az EU szabványnak megfelelő kukoricát hazánkba, miközben a magyar paraszt 70 ezer forintos telephelyi árról álmodik. Lengyelország tradicionálisan nettó importőrnek számít hosszú évtizedek óta. A szlovákok, csehek, lengyelek az eddig hagyományosan magyar beszállítókra támaszkodó nyugat európai piacra szállítanak 5-10 százalékkal a magyar árak alatt. Mindezt úgy, hogy nálunk van fordított áfa, náluk pedig nincs. Mondjuk Szlovákiában csak 20 % az ÁFA, Lengyelországban viszont az emelés eredményeként, az alapvető élelmiszerek, gabonafélék, a nyers zöldségfélék, gyümölcsök, a kristálycukor, étolaj, fogyasztási tej...stb ÁFA-ja 4% (!), eddig ugyanis 3 volt. Ilyen ÁFA teher mellett nincs is szükség fordított ÁFA szabályokra... átgondolandó.
Az ÁFA csalók sem tűntek el, valószínű jó útra sem tértek, csak a tevékenységük a szlovákiai határvidékre helyeződött át földrajzilag, illetve nem a magyar államkasszát lopják meg hanem a szlovákot. A módszer sem sokat változott, csak az irány. Eddig a magyar árut vették meg szlovák cég nevében és adták el Magyarországon, most éppen fordítva, és talán egy láncszemmel hosszabban, azaz a szlovák árut megveszik a magyarok, áthozzák a határon, ha tutira akarnak menni leborítják egy bérelt telepen, majd másnap felveszi egy másik autó, kiviszi Szlovákiába, egy "baráti" szlovák cégnek, aki valamelyik nagy feldolgozó üzembe beszállítva, ÁFA-san megkapja az árát, és természetesen az ÁFA-t nem fizeti be. Ezt lehet csinálni 3 hónapig, és ha a bevallását nem torzítja el, azaz minden tételt bevall, és "csak" annyit tesz, hogy nem fizeti meg, még nem is, vagy csak nehezen büntethető, mert hiszen csak az történt, hogy nem megfelelően gazdálkodott, így fizetésképtelenné vált. Nem csaló, hanem a válság áldozata....
Egy másik fontos szempont. A termelők még mindig előszeretettel értékesítenének, szerencsére egyre kevesebb eséllyel, számla nélkül. Joggal kérdezhetjük, hogy miért éri ez meg? A válasz pedig egyszerű: megszokásból.... Na jó nem teljesen, de leegyszerűsítve a lényeget mégis csak ez derül ki. Tudniillik nem hivatalos becslések szerint a magyar vidék lelke, a mezőgazdasági termelő - tisztelet a kivételnek - eleddig a megtermelt gabonák 25-30 %-át mindenféle dokumentáció nélkül, tehát számla nélkül értékesítette. Na most, ha hirtelen elkezd mindent a hivatalos csatornákon keresztül piacra juttatni, az két problémát is okoz. Előfordulhat, hogy az aszály ellenére több termése lesz, mint eddig a jó években. Ez meg ugye elég faramuci, amikor kárenyhítésért folyamodott az aszály kedvezőtlen következményeit enyhítendő. A másik: ez az előreláthatóan két év, ameddig a fordított adózás lesz érvényben, hamar letelik, és gondolni kell az utána következő időkre is, amikor megint rentábilis lesz a számla nélküli értékesítés. Az őstermelőknél meg nem is kérdés miért éri meg. Nyolcmillió forint árbevételig átalányadózás van. Meg se próbálják átlépni.
Összességében az unortodox gazdaságpolitika egyik legjobb húzása lenne ez az ÁFA törvénymódosítás, de jó magyar szokás szerint eddig nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Nem tárult ki az export lehetőségek kapuja, nem szabadulunk a csalóktól, vagy nem a kívánatos 100 %-os mértékben. Erős az árfelhajtó hatása, de ez Romániában is így volt, még normalizálódhat.
Kíváncsi leszek egy év múlva milyen képet fogunk látni.
