Miután biztos volt már, hogy a pénzünk veszett fejsze nyele, feljelentést tettünk. Írásban. Ahogy kell. A feljelentést a megyei RK-ra vittem be, címzettje a Gazdaságvédelmi Osztály volt. Egyszerűen úgy éreztem nem lehet máshova fordulni, nincs mit tenni, fel kell őket jelenteni, és mivel ez egy gazdasági ügy, mi sem természetesebb, mint hogy a megye egyetlen gazdaságvédelmi osztályára visszük a feljelentést.
De ez azért nem így van. Mint annyi minden ez sem a józan és mentén folyik hazánkban. Ugyanis a feljelentésünk után egy héttel, levelet kaptunk a nyomozó hatóságtól, amiben azt írják, hogy „hatáskör és illetékesség hiányában” az ügyet átirányítják, egy másik (kisvárosi) kapitányságra.
Nagyon rosszul esett ez a „nemtörődömség”. Úgy éreztem, hogy az ügyünkkel már senki nem akar foglalkozni, még a rendőrség is lerázza magáról. Pedig a feljelentésünkben nem csak a mi ügyünk szerepelt, hanem még jó pár ügy, amit ugyan az a cég, és nem hülyeség feltételezni, ugyanazok az emberek követtek el kb. 50-60 millió forint értékben. Amikor bevittem a feljelentést, még azt hittem, hogy egyszer majd behívnak, tisztázzák a tényeket, majd átadják az ügyet a Nemzeti Nyomozó Irodának, mivel országszerte garázdálkodtak (garázdálkodnak) ezek a mocskok. Erre nem ez történik, hanem minden beszélgetés, tisztázás előtt LE küldi az ügyet egy kisvárosi kapitányságra. Úgy éreztem méltatlanul bánnak velünk.
Innen, azaz a kisvárosi kapitányságról, a feljelentés dátumához képest egy hónap múlva kaptunk levelet, menni kell tanúskodni. A várakozásnak megfelelően kisvárosi körülmények fogadtak. Egy 3*2 méteres helyiségben 2 nyomozó, mindkettő kihallgatást végez. Tehát két nyomozó, két ügy, egy vádlott, egy tanú. Szinte családias a hangulat. Ha az egyik nyomozó kérdez, a másik embere válaszol. Ha netán valakinek ki kellene menni, minimum két embernek fel kell állni, hogy ezt megtehesse. Tetőtéri helyiség, harminc fok. A minimális oxigén igény kielégíthetősége miatt a folyosóra nyíló ajtó nyitva, az ott, illetve a szomszédos helyiségekben zajló események hangjai szinte akadálytalanul jutnak el hozzánk. Az ajtó előtt elhaladó kollégák barátian üdvözlik a bent ülőket. Szóval, ha valaki csak filmből ismeri a rendőrségi épületek belsejét, nem így képzel el egy tanú-kihallgatást.
Mindegy, körülmények ide vagy oda, a kihallgatás megkezdődik. Az első öt percben kellemesen csalódok a nyomozóban. Ötletei vannak, fotókat mutat, neveket sorol, és olyan a hozzáállása, amit elvár az ember. A belépéskor elvesztett hitem, szép lassan visszatér. Ebből még lehet is valami. Legalább az állomány nekem jutott részével nincs baj. Normális, értelmes, reálisan gondolkodó.
Két óra beszélgetés, jegyzetelés után, mielőtt távoznék, sajnos újra átveszi a főszerepet a rendőrségi infrastruktúra. „Botor” módon DVD- n nyújtottam be a feljelentés mellékleteit (szerződések, képek stb). Rendes helyen nem is lenne ezzel gond, de mi nem ott vagyunk. Szinte megsajnáltam a nyomozót, amikor szóba került a DVD, illetve annak tartalma, és csak annyit tudott mondani, hogy még nem tudta megnézni, mert ezen a gépen nem lehet, és itt az asztali gépére mutatott. És tényleg: katódsugárcsöves monitor (jó nagy, de legalább vibrál ötven herczel), megsárgult, de nem túl nagy ház, DVD olvasó, még az utcába se volt soha. Ennek ellenére mentségére legyen mondva, azonnal mondta, hogy megoldja, leszedi a tartalmat, ezen nem fog múlni a nyomozás sikere.
Egy kicsit jobb kedvem volt amikor kijöttem.
Sajnos ennél többet én már nem tehetek. Átvertek, rájöttem, telefonálgattam, feljelentettem, tanúskodtam, most már át kell adni a főszerepet a rendőrségnek, és a csalóknak. Vagy nem?
folyt. köv.
